Park a kastély háta mögött

Park a kastély háta mögött tele fákkal és virágokkal.

Deidre




* Úgy gondoltam, hogy sétálgatok egy kicsit. A táj nyugtat, egy érzés nyugtalanít. Mikor legutoljára itt jártam, cuccokkal a kezemben, mintha minden nyugodt lett volna. Kivéve engem. Leülök egy padra, és gyönyörködök a tájban. Hogy lehetséges, hogy én nem vettem észre ezt a gyönyörűséget*

Katja

*Unatkozom és sétálni kezdek, az iskolának ezen a részén még sosem voltam így úgy gondoltam feltérképezem. Bár már rég volt hogy meghalt még mindig nagyon sokat gondoltam Lutherra és persze az élőre Zane-re. Akaratlanul is elmosolyodtam, milyen jó egy kis időt úgy tölteni el hogy senki sincs a sarkamban és ecseteli mennyi bajom történhet ha egyedül mászkálok. Úgy belefeledkezem a gondolataimba hogy észre sem veszem azt a lányt aki a padon ül. Tipikus elkényeztetettet hercegnőnek tűnik, de hát mivel első benyomás vigyort- inkább vicsort- erőltetek az arcomra és köszönök neki.
Hello! Deidre Dawn Trueblodd vagyok!* Mondom miközben próbálok kissé barátságos lenni.* És benned kit tisztelhetek?

*Teljesen belefeledkeztem gondolataimba, mikor egy gót lány odajön mellém. Soha nem kedveltem az ilyeneket, de lehet most új iskolában vagyok, szóval inkább nem mondom el neki a beszólásomat. Sajnos ilyen a természetem, meg kellene nevelni *
- Szia! Katja Cokker!
*Mondom neki kezet nyújtva. Deidre volt a nagynéném nagynénjének az unokahúga is.*

* Kezet fogok vele, fő az udvariasság. -Leülhetek?*Kérdezem a padra mutatva és mosolygok mert talán tudom majd élvezni egy szőke pláza pudli társaságát is, különben is szép a neve. Katja így hívták az egyik barátnőmet is csak ő orosz volt. Na jó, ha képes leszek ezzel a lánnyal szépen viselkedni akkor nyugodtan adhatok magamnak egy óriási piros pontot*

*Kezet fogok vele*
- Persze nyugodtan.
*Én is visszamosolygok rá, mert ha ő is kedves velem, én is az leszek vele*
- Te is új vagy? Vagy már régóta itt tanulsz?
*Ezt a kérdést tudom csak feltenni, elvégre ő sem egy olyan lány, akitől megkérdezhetem: szerinted nekem a pink vagy a lila körömlakk áll jobban? El is menekülne innen, hogy túlélje egy kedves és aranyos lány társaságát. No EgO

*Ledobom magam mellé és válaszolok a kérdésére. * -Nemrég kerültem ide szóval elég új vagyok!*Jelentem ki vigyorogva, talán mégis el tudok vele beszélgetni.* -És te?*Érdeklődöm mert nem igazán tudom mi mást kérdezzek, különben is ha jóba leszek vele az nem árthat. *

*Miközben leül mellém, elkezdi mondani, hogy ő is új*
- És te?
- Én is az vagyok. Ma jöttem meg a suliba. É hát hogy őszinte legyek, nem nagyon tetszik nekem. Olyan különös érzésem van, mintha valaki állandóan figyelne az erdőből.
*A mondatom végére oda fordítom fejemet az erdő felé*
- Neked nem szokott ilyen lenni?

* Megdöbbenek hogy Katja is érzi azt a furcsa érzést ami már percek óta kínoz, nagyot sóhajtok majd megszólalok* -Persze hogy, mintha folyton figyelnének. Ugye?! De eddig azt hittem hogy megbolondultam.*Vajon lehet az hogy mindketten megőrültünk? Nézni kezdem az erdőt de látszólag továbbra sincs semmi furcsa benne. De én tudom hogy ez nem így van.*