Medence a kastély nyugati oldalán

Medence

*A nap aranyló sugaraival beragyogja az iskolát én pedig képes lennék bent kuksolni? Erre azt mondanám igen. De a víz, ami ellenállhatatlan számomra mégis hívogat, ezért kimerészkedem a medencéhez. Halvány mosollyal az ajkaimon lépkedek a mindent sugárzó víz felé, ami lágyan meg-meg csillan a napfényben. Leülök a medence szélére és elbűvöltem figyelem a vizet, de úgy döntök, végül nem mártózom most meg benne. Viszont a cipőmtől és a harisnyámtól megszabadulok és a lábamat egész vidáman belelógatom a vízbe és élvezem a víz kissé hűvös érintését. Az ölembe veszem a könyvemet, amit kihoztam magammal és végigsímitok a borítóján. Verses kötet. Nagyon szeretem a verseket. Halkan dúdolgatva kezdek olvasgatni, közben meg-meg lóbálom a lábam és ilyenkor látszik, hogy tényleg gyerek lennék még... de mégsem vagyok az. A szél egy kicsit feltámad, de ez egyáltalán nem zavar. Csak megint megérzem azt, amit általában mindig... mintha valaki figyelne. *

*Mikor megérkeztem a suliba, nem éreztem túl jól magam. Bepakoltam a cuccaimat a szobámba, ahol az ágyakból ítélve nem vagyok egyedül. Nem érdekel ez az egész suli, ahová büntetésből kellett jönnöm. Ezt az egészet leszarom.Megcsináltam az ágyamat, amit mostanában szállítottak ide. Ez az egész suli nem érdekel, csak zene és a sport. Nem kell mással foglalkoznom, mint a zenével és a sporttal. Nem tudom havá megyek, csak a lábam visz. Elmegyek egy erdő mellett. Furcsa, mint ha figyelnének. Nem törődök vele, megyek tovább. Odaérek egy medencéhez. Ül itt egy lány, akinek a haja szőke, lobog a szélben; a lábát lógatja a vízbe. Harisnyája, cipője mellette és mögötte éktelenkedik. Odamegyek hozzá, nem tudom miért. Talán épp erre a beszélgetésre van szükségem. Egyedül, nem zavar senki. Még az az idióta, helyes, a bátyámnak nevezett pasi sem. Most kezdem megérteni, milyen helyes, kigyúrt bátyám van. Szeretek pasizni, erre egy tökéletes pasit odaraknak az orrom elé, mikor szingli vagyok, ésazt mondják: Ne hajts rá, mert ő a bátyád! Ez nem lehet igaz Észbekapok, és megszólítom a lányt
-Szia!Leülhetek?Katja Brigette Cooker a nevem.-mondom,miközben bemutatkozok, leveszem a csizmám, a harisnyámat, és leülök mellé, miután engedélyt ad

*Megint csak jó szokásomhoz híven teljesen belefeledkezek a versekbe, a dúdolgatásba, a víz simogató érintésébe és a lágy illatos szellőbe ezért teljesen váratlanul ér, hogy megszólít valaki.*
- Szia!Leülhetek?Katja Brigette Cooker a nevem. - *Köszön rám épp pedig majdnem szívinfarktust kapok. De szerencsére mégsem történik ilyesmi. *
- Szia. Nyugodtan. - *Mondom a szokásos halk, szűk szavú válaszommal és mikor mellém telepedik becsukom a könyvet és leteszem magam mellé. Még is csak udvariatlanság lenne, olvasni társaságban. Pár percig csöndben vagyok, amikor rájövök, hogy elfelejtettem bemutatkozni.*
- Én Josephine Faith vagyok. - *Végül csak sikerült bemutatkoznom. Elnézek az erdő felé, mert erősödött az az érzésem, hogy figyel valaki, de úgy döntök, hogy most nem foglalkozok vele.*
- Te leszel az új szobatársunk? - *érdeklődőm végül meg udvariasságból, hiszen sokan beszéltek arról, hogy új lány jön az iskolába és mivel őt még nem ismerem látásból sem, úgy gondolom, hogy ő lehet az. Persze koránt sem biztos hogy így van. Nem vagyok az az ismerkedős fajta, de ha tényleg a szobatársam valamilyen viszonyt csak ki kell alakítanom vele. Remélhetőleg amolyan baráti viszonyt. *
- Melyik szakra jársz? - *Teszek fel egy újabb kérdést és érdeklődve várom a válaszát. Kezdek tanulni Blairtől. Nem is annyira nehéz ez az ismerkedés.*

- Te leszel az új szobatársunk?-kérdi meg. Ennyire elterjedt hogy jövök?

-Igen, én vagyok az! Ennyire elterjedt hogy jövök? Úristen, mit pletykálhattak rólam

- Melyik szakra jársz?-remek,ismerkednek,nem nekem kell "kezdeményezni"

-Zene. De gondolkodtam művészetin is, de hát sok hangszeren játszok, imádok hárfázni, szeretek énekelni, és a hangom is jó... Te amúgy mire jársz?-*ismerkedek,ha már kérdeztek rólam is. Próbálom leplezni szomorúságomat*

Igen, én vagyok az! Ennyire elterjedt hogy jövök? Úristen, mit pletykálhattak rólam - *Mikor ezt a választ megkapom ugyancsak halványan elmosolyodom. Aranyosnak tűnik, legalábbis így első ránézésre és némi ismerettel. Persze fogalmam sincs ki ő valójában, de az már biztos, hogy nem ellenszenves. *
- Nyugodj meg nem nagyon pletykáltak rólad. Csak a tanárok is mondták, hogy új diák jön. - *Mondom megnyugtatásnak szántan, de már kapom is a kérdésemre a választ.*
- Zene. De gondolkodtam művészetin is, de hát sok hangszeren játszok, imádok hárfázni, szeretek énekelni, és a hangom is jó... Te amúgy mire jársz? - *Ő is a zenére jár. Remek. *
- Én is zenére járok. - *Többet nem igazán mondok, hiszen nem vagyok valami közlékeny típus, de azért hallgatni szívesen hallgatok másokat így hát újabb kérdést tennék fel... ha nem venném észre, mintha egy kicsit szomorú lenne. Nem kezdem el firtatni az okát, hiszen még nem ismerem annyira és lehet, hogy rosszul látom. *
- És... - *Gondolkozok egy kicsit a következő kérdésemen és a víz felé fordul egy kicsit a tekintetem, ami még most is megnyugtatóan hullámzik.*
- Miért jöttél ebbe az iskolába? Mi tetszett meg benne annyira, hogy ide jelentkezz? - *Kérdezem még mindig csak halvány mosollyal és érdeklődve tér vissza rá a figyelmem.*

- Hát.. Kirúgtak az iskolából, és anyámék kiválasztották az első bentlakásos iskolát nekem meg.. annak a fiúnak, akiről azt állítják, hogy a testvérem- van neve, de nekem csak Az a fiú marad, persze ha egymással beszélünk kimondom hogy Adam.
- Vannak ebben az iskolában...am... szakkörök? Meg pom-pom csapat?-kérdezem érdeklődve, mert a pom-pom a mindenem a zenével együtt.

Hát.. Kirúgtak az iskolából, és anyámék kiválasztották az első bentlakásos iskolát nekem meg.. annak a fiúnak, akiről azt állítják, hogy a testvérem - *Érdeklődve hallgatom és azon gondolkozom, meg merjem-e kérdezni miért rúgták ki? Nem hiszem, hogy valami kellemes élmény lenne és a következő kérdésével akár terelheti is a témát. *
- Vannak ebben az iskolában...am... szakkörök? Meg pom-pom csapat? - *Kérdezi érdeklődve, mire megint csak egy halvány mosollyal bólintok.*
- Igen vannak, bár mostanában elég kevesen. De gondolom, ha jelentkezni akarsz semmi akadálya, mert nincs hely hiány. - *Mondom barátságosan és most egy új kérdésen járatom az agyam. Családjára nem kérdezek rá, mert lehet, hogy visszakérdez és az nekem nem jó. *
- Mit szeretsz még csinálni ezeken kívül? - *Kérdezek végül egy szokásos kérdést, bár melyik kérdésem nem volt eddig szokásos?*

Mit szeretsz még csinálni ezeken kívül? - kérdi. Hát ez alól a kérdés alól se bújhatok ki. Most mit mondhatok? Pasizni? Elég hülyének tartana, ha az igazat mondanám, hogy megtetszett az állítólagos testvérem. De itt valami nincs rendben vele.. Bár nem akarok most azon elgondolkodni mi van azzal a helyes bátyámmal
-Szeretek olvasni. És te? Mi van a családoddal?- kérdem, mert el akarom vonni a figyelmemet az új bátyámról

Szeretek olvasni. És te? Mi van a családoddal? - *Kérdezi mire szinte lefagyok. Most mit tegyek? Nem fogok beszélni neki a családomról, valahogy el kell majd terelnem a témát.*
- Én is szeretek olvasni. - *Mondom végül halkan, de az utóbbi kérdésre nem válaszolok, hanem tényleg próbálom elterelni a témát.*
- Eddig hogy tetszik a suli? - *kérdezem. Ha ez témaelterelésnek nem lenne elég, akkor beüt a szerencse, mert enyhén hátborzongatóan hideg szél kezd fújni, úgy hogy kiveszem a lábaimat a vízből és felveszem a harisnyámat meg a cipőmet. *
- Milyen hideg lett hirtelen... - *jegyzem meg csak úgy mellékesen és halál nyugodtan, mintha belül semmi sem dúlt volna vihart.*

Eddig hogy tetszik a suli?- az igazat megvallva? Undorodom tőle, és nem érzem jól magam, mert nem magamtól jöttem ide, sőt!
- Hát még nem mondok semmit, mert még nem ismertem meg.- mondom neki az igazat, mert nem szeretnék semmit se hazudni.
Milyen hideg lett hirtelen...- mondja. Felnézek az égre, és látom eső lesz pár perc múlva. Gyorsan felkelek, felveszem levetett ruháimat
- Menjünk, mert esni fog pár perc múlva!- mondom, mire elkezdünk befelé futni. Épp hogy beérünk, és elkezd esni. Sokan furcsának tartják, hogy meg tudom mondani mikor esik az eső. Erre bevillan egy kép:
Éppen elkezd egy kicsit fújni a szél. Britney elkezdett aggódni, hogy mindárt esni fog, és nem akar elázni. Felnézek az égre, és látom ,hogy em fog hamar esni. Én magam se tudom miért, de valahogy megéreztem. Megnyugtatom barátnőmet, hogy csak 1 óra múlva fog esni, fél órát még nyugodtan kint lehetünk.
1 óra múlva
Felnézek az égre, és látom pár pillanat és esik. Szólok Britney-nek, és berohanunk a házba. Leültünk a kanapéra, és borzasztóan elkezdett esni az eső. Az ég villámlott, az eső földre hullása kopogott. Anyu ijedten fut le, hátha nem értünk be. Épp ekkor csukom be a teraszajtót, és Anyám ámul, hogy hogy nem áztunk el.Britney elkezd magyarázni, hogy ez csak nekem köszönhető, mert előre látom a jövőt. Pedig ez nem volt igaz. Én nem előre látom a jövőt, hanem a felhők állásából meg tudom állapítani az időjárást. Ez egy velem született képesség.