Josephine Faith, Blair Miscreant, Amelia Mezzon és Katja Cooker szobája

Josephine ágya.:
:.Blair ágya

Miya ágya:

Katja ágya:

*Amikor gyorsan felkel és felveszi a levetett ruháit egy kicsit meglepődök.*
- Menjünk, mert esni fog pár perc múlva! - *Mondja amit picit furcsállok, de befutok vele együtt az iskolába és csak a szobánkban jutunk ki. Látom, hogy egy kicsit elgondolkozott ezért elteszem a könyvemet és leülök az ágyamra.*
- Honnan tudtad? - *Kérdezem kíváncsian. Tényleg nem tudom honnan tudhatta, de tényleg esni kezdett az eső. Én csak akkor érzem meg, mint bárki más, amikor érezni lehet a levegőben. De én most nem éreztem. Ezért vagyok kíváncsi, hogy honnan tudta. *
- Min gondolkoztál el, ha nem túl indiszkrét a kérdésem? - *Na igen én már csak ilyen vagyok. Végtelenül udvarias.*

Honnan tudtad?- kérdi meg. Nem tudom, de már születésemtől fogva megérzem
- Így születtem. Anyámék mondták, hogy pici baba koromban is, addig ameddig meg nem tanultam beszélni, sírtam ha pár perc múlva esni fog. Aztán ha érdekelt milyen idő lesz, ha fogalmazhatok így, tovább fejlesztettem tudásomat. Minden nap megnéztem milyen időjárás lesz, aztán mindent aszerint csináltam.
*Mondom neki az igazat.Most miért hazudjak?Nem éri meg!*
Min gondolkoztál el, ha nem túl indiszkrét a kérdésem?
- Eszembe jutott egy kiskori emlékem. A legjobb.. akarom mondani a volt legjobb barátom és én játszottunk a házunk kertjében.De még nem válaszoltál a kérdésemre:mi van a családoddal? Ha ez titok, nyugodtan elmondhatod, és én is elmondom a legnagyobb titkomat- mondom neki. Ez tényleg nagy, dolog, még senki se tudja a családunkon kívül

Így születtem. Anyámék mondták, hogy pici baba koromban is, addig ameddig meg nem tanultam beszélni, sírtam ha pár perc múlva esni fog. Aztán ha érdekelt milyen idő lesz, ha fogalmazhatok így, tovább fejlesztettem tudásomat. Minden nap megnéztem milyen időjárás lesz, aztán mindent aszerint csináltam. - *Érdeklődve hallgatom végig.*
- Ez érdekes. Nekem nincsen kifejezetten különleges képességem. - *Mondom mosolyogva, de amikor a második kérdésemre is válaszol és visszakérdez másra akkor lehervad a mosolyom.*
- Eszembe jutott egy kiskori emlékem. A legjobb.. akarom mondani a volt legjobb barátom és én játszottunk a házunk kertjében.De még nem válaszoltál a kérdésemre:mi van a családoddal? Ha ez titok, nyugodtan elmondhatod, és én is elmondom a legnagyobb titkomat - *Figyelem. Még csak ma ismertem meg és igaz, hogy tényleg kedves és tényleg jól el tudok vele beszélgetni ahhoz képest, hogy tudom milyen vagyok...*
- Sajnálom, de ez nekem nem fog menni. - *Vallom be és tényleg nem a személye ellen van kifogásom egyszerűen még nem készültem fel arra, még nem bízom meg benne annyira, hogy elmondjam. Sajnos ilyen vagyok.*

Végre itt. A hosszú utazás elégé hosszú és fárasztó volt. Néhány pillanatra megtorpanok, közben lelkesen pakolászom ki a tömérdek ruhagyűjteményeimet. Az idő elteltével amit a gönceim pakolásával töltöttem kicsit kimerített. Lehuppanok a süppedékes, selymes tapintású ágyamra és bemerülök gondolataiba.~Talán be tudok illeszkedni e sürgős és igyekvő új környezetbe?~Ez az egyetlen kérdés kavarog a fejemben. Kis időre még mindig az ágyamon fekve pihenek, viszont a szemeim a szoba dekorációját nézegették. Nem is választhattam jobb szobát. Azzal tisztában voltam hogy nem én egyedül birtokolhattam ezt a csodálatos szobát. Más ágyakat is észrevett a szemem.~Talán könnyebb lesz mint hittem. Igazán már nem is tartok ettől az egésztől.~Lehunyom a szemem és mély álomvilágomba merülök.

- Ugye nem csak nekem volt olyan érzésem kint, mint ha figyelne valaki? Mert egészen rémisztő volt.. - *Örülök, hogy más téma merült fel, nagyon is.*
- Én egyfolytában úgy érzem, hogy figyelnek. - *Vallom be, de nem megyek bele a részletekbe. Minek ijesszem meg még jobban? Eleve úgy tűnik, hogy nem igazán szerette meg még ezt az iskolát.*
- Megmutatnád nekem az iskolát? - *Kérdezi.*
- Persze. - *Mondom egy bólintással kísérve. *
- Van esetleg különleges kívánság, hogy mit szeretnél leginkább látni? - *Érdeklődöm, miközben kicsit rendet teszek az éjjeliszekrényemen és amikor kitekintek az ablakon látom, hogy még mindig esik... zuhog az eső.*

*Elkezdem kipakolni a ruháimat. Mikor odaérek saját szekrényemhez, egy gondolat fut át agyamon. Úristen, én hogyan fogok ebbe belepakolni? Elkezdem kiszedni gönceimet. *
Van esetleg különleges kívánság, hogy mit szeretnél leginkább látni?
- Hát egy szoba, ahol van nagyobb szekrény.. Az jó lenne. Nem hiszem hogy bele fog férni minden ebbe - *mutatok a "kis szekrényre". Kezembe akad egy ruhadarab, ami nem takar túl sokat a melleimből. Félreteszem, mert itt nem lesz rá szükségem. Nem mintha otthon hordtam volna ezt a kis vörös ruhácskát, max otthon, amikor nem mentem el sehova. Nyári ruháimat bent hagyom bőröndömben, mert az az idő már elmúlt. Negyed óra elteltével már a fele ruhám a szekrényben pihen. *
- Bocsáss meg, ha nagyon megvárakoztattalak, de egy idő után nem bírok ellenni úgy, hogy nem végeztem el egy dolgomat.
*Gyorsan belepakolom a többi felesleges ruhát, a táskámat egy kis helyre berakom az ágyam környékén. Cipőimre meg várhatok pár órát még*
- Rendben, kész vagyok, indulhatunk. Nekem mindegy hogy hol kezdjük

- Hát egy szoba, ahol van nagyobb szekrény.. Az jó lenne. Nem hiszem hogy bele fog férni minden ebbe - *Mutat a szekrényre, mire nem bírok elfojtani egy mosolyt. Már épp felajánlanám, hogy ha nem fér bele pár ruha a szekrényébe akkor nyugodtan teheti az enyémbe, nekem úgy sincs olyan sok ruhám és lenne is helye szerintem. De mikor látom, hogy megoldja mégsem ajánlom fel.*
- Bocsáss meg, ha nagyon megvárakoztattalak, de egy idő után nem bírok ellenni úgy, hogy nem végeztem el egy dolgomat.
- Türelmes vagyok és nem sietek sehova. Úgy hogy csak nyugodtan. - *Mondom mosolyogva és kinézek az ablakon, egészen addig, amíg újra meg nem hallom a hangját.*
- Rendben, kész vagyok, indulhatunk. Nekem mindegy hogy hol kezdjük - *Felkelek az ágyról és elindulok az ajtó felé.*
- Akkor kezdjük talán a földszinttel, de ott leginkább a nagyterem a fontos.

Feltápászkodok a földről, párnáimat rádobtam az ágyra, ami ezért kicsit gurulni próbált, hiszen nincsen kitámasztva. Így szerintem nagyon jó, mert akárhogy feküdhetek, és ha nem tudok elaludni, ringatom magamat. Elindulunk az ajtó felé, hiszen már épp ideje elindulnunk

(Földszint)

/kezdjed majd légyszi te a földszinten a hsz-küldést, mert te vezetsz körbe engem, nem fordítva/